top of page

Hardveres oldal

 

Pár szót ejtenénk MIDI kontrollerekről, merthogy többfajta van belőlük. Nem mindegy, hogy hány kezelőszerv van rajtuk, az sem mindegy hogy milyenek, és az sem, hogy van-e hozzájuk gyári szoftver vagy nincs, ráadásul árban is nagy különbségek vannak. 

 

Ne keverjük azonban a MIDI kontrollereket a “hagyományos” keverőpultokkal (mixer), amivel zenéket kevernek össze a DJ-k, vagy amit a stúdióban használnak a hangmérnökök (studio mixer). A fotós munkánkhoz nekünk mindenképpen MIDI kontroller kell, angolul néha DJ-kontrollernek, vagy MIDI mixernek is hívják (ellenben a DJ mixer már nem jó nekünk, az a hagyományos keverőpult).

 

A legfontosabb az, hogy a MIDI kontrollerünk USB-s legyen, hisz’ ezzel csatlakozik a számítógéphez. A nekünk való kontrollereket szokás DAW kontrellernek is nevezni, hiszen eredetileg zeneszerkesztő szoftverhez készülnek, ezeket a zeneszerkesztőket pedig általánosságban Digital Audio Workstation, vagyis DAW néven illetik. A MIDI kontrollerek között is létezik mindenféle, van amelyiken csúszó potméter van, van amelyiken tekerő, van amelyiken mindkettő és van amelyiken egyik sem, csak hatalmas világító gombok. Nekünk mindneképpen olyan kell, amin javarészt csúszó és tekerhető potméterek vannak, és nem árt, ha gombokkal is ellátták.

 

Kezelőszervek száma

 

Az első kritérium a kezelőszervek száma. Létezik aprócska, olcsó kontroller és sokpotméteres, nagyméretű drága kontroller egyaránt. Azt már leírtuk az előző blokkokban, hogy a kevés kezelőszerv még önmagában nem akadály, ugyanis layerekkel/page-ekkel/profilokkal - nevezzük ahogy akarjuk - át tudjuk hidalni a kevés potméter, kevés gomb problémát (értsd a rendelkezésre álló potméterek egyszer ezt csinálnak, átállítva másik layerre/page-re/profilra meg mást, és ezek között váltogatni tudunk). Ez azonban valahol kompromisszumos megoldás.

Ha van egy 8 potis kontrollerünk, de mi 40 csúszkát használunk a Lightroomban, akkor 5-féle layert/profilt kell létrehoznunk és munka közben ezek között kell oda-vissza váltogatnunk. Ami azért valljuk be hosszú távon elég macera tud lenni. Ebből könnyen rájöhetünk, hogy minél több tehát a potméter a kontrollerünkön, annál élvezetesebb, könnyebb a munka a Lightroomban, hiszen így sok funkció egyből a kezünk alatt van. A tapasztalat azt sugallja, hogy ha 2 layer/page/profil között kell váltogatni az még vállalható, 3-nál több már picit macerás.

Mellesleg megjegyeznénk, hogy a potik közötti eligazodást címkézéssel, színezéssel tudjuk segíteni (ld fent). Ha fölé-mellé írjuk matricán a funkciókat, adott esetben festékkel megszínezzük az potik tetejét, akkor vizuális segítséget nyújtunk magunknak, ami könnyíti az eligazodást. Azt is megjegyeznénk e helyen, hogy ergonómia szempontjából nem biztos, hogy az az ideális, amikor 24 meg 32 potméter van egy kupacban, ott van péládul a Behringer X-Touch Compact, ahol van egy sor tekerő a tetején, egy csoport az oldalán és egy adag csúszó potméter az alján. Így elosztva jobban kézre áll, mint amikor egy kupacban van minden…persze így meg helyigényes, ami kisebb íróasztalokon hátrány.

 

Azt is érdemes tudni egyébként, hogy több kontrollert is használhatunk egy időben, ez főleg kisebb kontrollerek esetén lehet fontos, továbbá olyat is lehet, hogy az egyik kontrollerünk potméteres, a másik gombokkal ellátott, így kiegészítik egymást. Egy a lényeg, hogy ne egyforma CC-jeleket küldjenek.

 

Potméter típusok

 

A másik kritérium a kontrollerek esetében a potméterek és tekerők típusa. Létezik ugyanis sima csúszó potméter, motorizált csúszó potméter, forgó potméter és enkóder. 

 

  • Sima potméter (fader): a DJ pultokról ismerjük, fel-le lehet őket tologatni

  • Motorizált potméter (motorizált fader): stúdiókeverőn filmben már talán láttunk ilyet, lehet őket kézzel tologatni, de maguktól is képesek mozogni

  • Forgó potméter: az első poti tekerős verziója, minimum és maximum végállása van, tehát ütközésig lehet tekerni mindkét irányba

  • Enkóder: végállás nélküli potméter, melynek aktuális (virtuális) állapotát a minimum és maximum értékek között LED-sor mutatja.

Apró MIDI kontroller 16db LED-es enkóderrel

Lightroom-os használhathoz mindegyik alkalmas, de a legkényelmesebben a motorizált potmétereket és az enkódereket lehet használni, ezek ugyanis automatikusan lekövetik a Lightroomban hozzájuk tartozó csúszkák értékeit.

 

Vegyünk egy példát: az egyik képünkön a kontrasztot feltoljuk 50%-kal, a második képen lehúzzuk a kontrasztot -50%-kal, a harmadik képünk meg nullán áll mert még nem nyúltunk hozzá. Ha váltogatunk ezen képek között 1-től 3-ig, akkor a kontraszthoz tartozó motorizált potméter ugrálni fog 50%, -50% és 0 között, ahogy lépkedünk a képeken. Ha enkóderünk van a kontrolleren, akkor az enkóder LED-sora fog ugrálni 50%, -50% és 0 értékek között, ahogy lépkedünk, vagyis ezek a potik automatikusan igazodnak a Lightroomban lévő virtuális csúszkák értékeihez. Ez azért jó, mert ha pl. az 50%-os képről átlépünk a -50%-osra, és megmozdítjuk pl plusz irányba a potmétert/enkódert, akkor a Lightroom kontraszt csúszkája -50%-ról fog elindulni felfelé.

Lightroom vezérlés a Behringer motorizált potméteres kontrollerével

A normál potméterek nem így működnek, hiszen nincs bennük motor, és van minimum és maximum végállásuk. Ha tehát ezeket elmozdítjuk valamelyik irányba, akkor értelemszerűen ott maradnak. Az ilyen potmétereken az ún. pick-up technológia segít, aminek lényege az, hogy a normál potmétert addig mozgatjuk, míg el nem éri a Lightroomban lévő virtuális csúszka értékét, ott összekapcsolódnak és onnantól együtt mozognak. Ez nem olyan kényelmes megoldás, mint a fentebbi, de használható.

 

Vegyünk egy példát: az egyik képünkön az árnyékokat felhúztuk teljesen, koppra kitoltuk/eltekertük a potmétert 100%-ra. A következő képre lépve a Lightroomban az árnyékok (Shadows) csúszka a még nullán áll, mert még nem nyúltunk hozzá. Ezen is fel akarjuk húzni az árnyékot, de a potméterünk az előző képről még max állásban maradt. Ilyenkor jön a pickup technológia, amikor is a potinkat ennél az új képnél elkezdjük max állásból lefelé húzni/tekerni, a Lightroomban ekkor még nem történik semmi, egészen addig, míg a potink el nem érte a középső nulla állást, ahol összekapcsolódik a Lightroomban 0-n álló Shadows csúszkával és onnantól együtt mozognak. Egy   motorizált potméter ilyenkor ugye leugrott volna magától nulla állásba, és egy enkóder is felvette volna automatikusan a 0 értéket az új képre váltásnál.

 

Vannak olyan MIDI kontrollerek, amelyiken csak enkóderek vannak, vannak olyanok amiken motorizált potik és enkóderek egyaránt, vannak olyanok, amiken enkóderek és normál potik vegyesen, és vannak olyanok is, amiken csak normál potméterek. Ezek közül a legkényelmesebben az első két verzió használható. Ha költséghatékonyságra törekszünk, akkor a motorizált potmétereket felejtsük el, miután meglehetősen drágák az ilyet tartalmazó MIDI kontrollerek (nincs is sok belőlük). Az enkóderek ugyanazt tudják és jóval olcsóbbak az enkóderes MIDI vezérlők.

 

Nagy mák egyébként, hogy a legtöbb kontrolleren 8, vagy annak többszöröse a potméterek/enkóderek száma, ami összhangban van a Lightroom csúszkák számával, hiszen a Lightroomban a csúszkák gyakran 2 részből, 4 részből vagy 8 részből tevődnek össze. 2 részes például a WB/Tint, vagy a Vibrance/Saturation, 4 részes a Whites/Blacks/Highlights/Shadows, vagy a Curves csúszkái, és 8 részes a Hue/Saturation/Lightness/B+W a 8 alapszínre lebontva, így ezek elég jól kombinálhatók a kontrollereken, amiken általában 8, 16, 24 vagy 32 potméter van.

 

Editor szoftver

 

A harmadik kritérium a kontrollerek esetében az, hogy van-e hozzá gyári editor szoftver vagy sem, amit nem szabad összekevernünk a Lightroom pluginnal. A editor szoftver gyakorlatilag a gyári setup progi, amellyel belemászhatunk a kontroller "agyába", vagyis beállításaiba. A gyári editor megléte manapság, amikor a MIDI2LR plugin meglehetősen fejlett lett, már nem annyira lényeges, de azért megemlítjük. Egy gyári editor szoftverrel generálisan tudjuk beállítani a kontrollerünket, azonban nem minden gyártó kínál ilyet a termékéhez. Egyes Novation kontrollerek például a gyári Automap nevű szerver szoftver nélkül életre sem kelnek, ennek folyamatosan futnia kell a háttérben, ahhoz, hogy a Novation kontrollerek működjenek.

Egy ilyen gyári editor szoftverrel tudjuk például megadni, hogy melyik potméterhez milyen CC-kód, melyik gombhoz milyen Note-kód tartozzon. Ezt ki tudja automatikusan is osztani a rendszer, de megadhatjuk kézzel is. (azoknál a kontrollereknél, ahol nincs editor szoftver, automatikusan osztódnak ki a CC kódok, valószínűleg gyári firmware-ben vannak előre megírva)

Az editor progival tudunk továbbá page-eket, layereket, preseteket is létrehozni, vagyis a kontroller poti kiosztását. Tegyük fel van egy 8 potis kontrollerünk, akkor az első Page-en (vagy Preseten, Layeren, minden gyártó másképp nevezi) a 8 kontroller kódja CC01, CC02, CC03, 04, 05, 06, 07, 08, a második Page-en ugyenezen 8 kontroller a CC09, CC10, 11, stb kódokat bocsájtja ki. A Page-ek között pedig +/- vagy épp fel-le gombokkal váltogathatunk, kontrollertől függően. 

 

Egyes gyári editor szoftverek arra is jók, hogy a kontroller gombokhoz billentyűparancsot, vagy billentyűkombinációt is tudunk rendelni Note-kód helyett, ami ráadául nem csak a Lightroomban működik, hanem en bloc az operációs rendszerben is (pl egy Ctrl+C - Ctrl+V kombó, vagy épp a jobbra-balra, fel-le nyilak, vagy akár az Enter billentyű). Amíg a MIDI2LR funkciókészlete nem volt olyan kiterjedt mint ma, addig sok dolgot csak ilyen billentyűkombó rátanítással lehetett megoldani, így régen fontosabb volt a gyári editor megléte. Az ilyennel rendelkező kontrollerek előnyt élveztek a többiekkel szemben. Ugyanakkor még ma is van olyan Lightroom funkció, ami a MIDI2LR-ben nem található meg, ilyen például a Previous gomb, ami az előző kép beállításait viszi rá az aktuális képre paraméterezés nélkül. Ezt még mindig csak billentyűkombóból (Ctrl+Alt+V, vagy Cmd+Alt+V) lehet kicsalni, mert a MIDI2LR eszközkészletében jelenleg nincs benne (ám valószínűleg ez nem tart sokáig, addig is ott van helyette a pluginokban a paraméterezhető Copy Settings/Paste Settings funkció, ami ugyanezt tudja, csak egy helyett két gombnyomással).

Összegezve tehát a Lightroomos használathoz bármilyen USB-s MIDI kontroller használható, de a legjobbak azok, amik motorizált potméterrel és/vagy enkóderrel vannak ellátva, illetve további bónusz, ha van hozzájuk gyári editor szoftver.

 

 

 

bottom of page